A szövetség továbbvitele

Rabbi Lea Mühlstein (Magyar Eszter Spitzer)

A Lech L’chá hetiszakasz egy merész felszólítással kezdődik, Ábrám utasítást kap, hogy hagyja el földjét, családját és apja házát, hogy elinduljon az ismeretlenbe. De miért küldi Isten Ábrámot erre az útra – hogy az ígéretet új földekre vigye?

A Beresit Rábbá 38:13 című híres midrás szerint a Lech L’chá útja Ábrám lázadásával kezdődik apja, Téráh szokásai ellen. Miután Ábrámot bízzák meg Téráh bálványboltjának felügyeletével, összetöri az összes szobrot. E lázadás miatt menekülésre kényszerül, és csak Isten ígéretét viszi magával, miközben ismeretlen cél felé halad.

A kortárs skót–izraeli Tóra-tudós, Avivah Gottlieb Zornberg megjegyzi, hogy a “lech l’cha” – szó szerint: „indulj el önmagadhoz” – nem csupán hazulról való elindulásra szólít, hanem arra is, hogy valaki kockáztassa saját identitását. Előre haladni azt jelenti, hogy valami újjá válunk. Ez a felismerés hidat képez a bibliai történet és a későbbi zsidó tapasztalat között: az ígéret hordozása gyakran azt jelenti, hogy kockára tesszük önmagunkat, biztonságunkat és bizonyosságunkat a zsidó élet megújítása érdekében.

Sok nemzedékkel Ábrám után egy másik zsidó is kénytelen volt elhagyni otthonát, mert fellázadt kora szokásai ellen. Isaac Mayer Wise (1819–1900) talán leginkább arról ismert, hogy 1873-ban megalapította az Amerikai Héber Közösségek Szövetségét (ma: URJ), 1875-ben a Hebrew Union College-ot, és 1889-ben az Amerikai Rabbik Központi Konferenciáját. Azonban saját lech l’cha-története valószínűleg kevésbé ismert.

A 19. századi Csehországban a Familiáns törvények korlátozták, hogy évente hány zsidó házasodhat meg, sokakat kényszerítve cölibátusra vagy száműzetésre. Az akkor még Weiss Izsák rabbi néven ismert férfi a csehországi Radnice városában szolgált, ahol a tiltás ellenére összeadta a párokat, ami üldöztetéshez vezetett. 1846-ban álruhát öltött, egy szénásszekéren menekült el, majd családjával együtt kivándorolt az Egyesült Államokba. Akárcsak Ábrám, Wise sem fogadta el kora normáit. Cseh földről indult az ismeretlenbe, magával hozva a szövetséget, és újra elültette azt az óceán túlpartján, az európai reformjudaizmus eszméivel együtt, amelyek amerikai talajon gyökeret vertek és virágzásnak indultak.

Wise rabbi üldöztetésének története előrevetítette a cseh zsidóság történetének legsötétebb fejezetét. A Soá szétzúzta az egykor virágzó közösséget. Amikor a cseh zsidók felismerték a rájuk leselkedő halálos veszélyt, összegyűjtötték az ország Tóra-tekercseit a prágai Zsidó Múzeumban, abban a reményben, hogy a tekercsek biztonságban maradnak. Bár sok cseh zsidó nem tért vissza a táborokból – még a múzeum kurátorai sem menekültek meg –, több mint 1500 tekercs túlélte.

Amikor a Tóra-tekercsek a háború után újra előkerültek, a csehszlovák kommunista kormány által megbízott vállalat megkeresett egy londoni műkereskedőt, aki gyakran járt Prágába festményeket vásárolni, hogy érdekelné-e a gyűjtemény. Ő felvette a kapcsolatot Ralph Yablonnal, aki Harold Reinhart rabbival (a Westminster Zsinagóga vezetőjével) konzultálva megvásárolta a teljes gyűjteményt. Londonban megalapították a Cseh Emléktekercs Alapítványt, amely restaurálta a tekercseket és szétosztotta őket világszerte zsidó közösségek között. Ma Észak-Amerikában és azon túl több száz, az URJ-hez tartozó zsinagóga őrzi ezeket a tekercseket. Mindegyik tekercs túlélő – a szövetség egy töredéke, amely tovább él, és azt hirdeti: a Tóra még a pusztulás után is beszél. Amikor reformzsidók egy cseh tekercset tekernek ki Chicago, Toronto vagy London városaiban, kapcsolódnak a cseh zsidóság egykori városaihoz és hangjaihoz.

Egy cseh Tóra-tekercs ihlette meg Andrew Goldstein rabbit (a londoni The Ark Synagogue vezetőjét), hogy kapcsolatba lépjen a holokauszt utáni Csehszlovákiában megmaradt néhány zsidóval. A kommunizmus 1989-es bukása után a helyi vezetőkkel és az Európai Progresszív Zsidó Szövetséggel (EUPJ) összefogva segített újra létrehozni közösségeket Prágában és azon túl, biztosítva, hogy a progresszív zsidó élet ismét gyökeret verhessen cseh földön. Az ő és csapatának kutatásai a „cseh Tóra-városok” történetéről hangot adtak azoknak a közösségeknek, ahonnan a tekercsek származtak, és maradandó kapcsolatokat építettek a cseh zsidók és a világ reformzsidósága között. Ma a cseh progresszív közösség egyre erősebb és magabiztosabb, büszke arra, hogy vezetője egy Csehországban született rabbi, David Maxa – ami annak a jele, hogy a szövetséget, amelyet egykor külföldre vittek, újra hazai földbe ültették, és most virágzik.

Ábrám ismeretlenbe vezető útjától kezdve Isaac Mayer Wise radnicei menekülésén, a cseh városokból reformzsidó közösségekhez vándorolt tekercseken át egészen a progresszív judaizmus csehországi megújulásáig Isten ígéretének története soha nem kötődött egyetlen helyhez. Bátorság, állhatatosság és hit által viszik tovább.

Zornberg emlékeztet minket arra, hogy a Lech L’chá hetiszakasz nemcsak az otthon elhagyásáról szól, hanem arról is, hogy valaki saját identitását is kockára tegye a szövetség jövőbe való továbbviteléért. A Lech L’chá hetiszakasz arra hív mindannyiunkat, hogy tegyük fel a kérdést: milyen korunkbeli normákat fogadunk el, még ha azok el is árulják szent hagyományunkat? Egyúttal arra is bátorít, hogy megidézzük az utazás bátorságát: hogy merjünk kockáztatni, elindulni, és továbbvinni a szövetséget, hogy az a mi időnkben is élő maradjon.