Védtelenül, lélekben mégis erősen

Rabbi Lea Mühlstein (Magyar Eszter Spitzer)

A József-történet ősi elbeszélésében egy feltűnő ellentmondással találkozunk. A fáraó udvaroncai, a hatalom és rang megtestesítői háttérbe szorulnak egy idegen rabszolga kedvéért, akinek látszólag semmiféle érdeme nincs. Mégis, éppen József címek, származás és világi tekintély nélküli volta teszi őt vonzó jelöltté Egyiptom vezetésére. József kiszolgáltatottsága válik azzá a közeggé, amelyen keresztül az isteni jelenlét láthatóvá válik. Ahogy a Tóra mondja:

Ruth Brin — az amerikai zsidó költészet úttörő alakja, akinek művei a modern midrás szerepét töltik be, a zsidó nép történelmi tapasztalatain keresztül értelmezve a bibliai pillanatokat — teológiai keretbe helyezi a jelenetet. Józsefről szóló versében, amely a The Torah: A Women’s Commentary című kötetben jelent meg, így ír:

„József meztelensége a fáraó előtt olyan meztelenség volt, amely felfed és véd egyszerre… a zsidó meztelensége a történelemben… nem lehet sem elmenekülni előle, sem azonosulni vele, hanem egyszerűen csak tudomásul venni, ha eljön, ahogyan minden korban tettük.”

Brin képe pontos. Nem megaláztatást ír le, hanem a spirituális mezítelenség állapotát, amelyben semmi sem áll az ember és az igazság közé. A bibliai hagyományban a döntő találkozások gyakran akkor történnek, amikor valaki védtelenül áll: Mózes — aki majd csak a Kivonulás könyvében jelenik meg — a pusztában, egy égő csipkebokornál találkozik az isteni valósággal, miután maga mögött hagyta a fáraói udvar hatalmát és kiváltságait. József a maga nemzedékében minden más identitás nélkül, pusztán felismeréseivel áll a fáraó előtt. Brin pedig ezt nem csupán József saját pillanataként érti, hanem a zsidó lét ismétlődő állapotaként: a történelem során a zsidók újra és újra ilyen kiszolgáltatott helyzetben találták magukat — sem teljes védelemben, sem teljesen erőtlenül, mégis arra kényszerítve, hogy tisztánlátással és bátorsággal álljanak abban a térben, amely megmarad számukra.

A modern pszichológia párhuzamos nyelvet kínál Brin leírásához, megvilágítva azt a belső erőt, amely a kiszolgáltatottság pillanataiban születhet. Az emberi ellenálló képességre vonatkozó, éveken át tartó kutatások eredményeit összegző Dr. Brené Brown a sebezhetőséget „a bátorság születési helyének” nevezi. Felismerése segít megfogalmazni azt az erőt, amely a kiszolgáltatottság pillanataiban jelenik meg, Brin azonban valami történelmileg sajátosabbra mutat rá: a zsidó történelem során a tisztánlátás gyakran nem a biztonságból származott, hanem az igazsághoz kötött, kontrollálhatatlan körülmények között való életből fakadt.

Ez a dinamika — a kiszolgáltatottság körülményei között nyert tisztánlátás — nemcsak bibliai vagy pszichológiai jelenség; átszövi a zsidó történelmet. A zsidók az i. e. 2. században érkeztek Rómába, létrehozva a diaszpóra egyik legrégebbi, folyamatosan fennálló közösségét. Fennmaradásuk sosem a biztos védelemnek volt köszönhető. A birodalom és az egyház fennhatósága alatt polgári státuszuk újra és újra változott, mégis létrehoztak egy sajátos olasz zsidó kultúrát, amelyet intellektuális kíváncsiság, teológiai kreativitás és mélyen gyökerező hagyomány jellemzett.

A kora újkori velencei, római, firenzei és más gettók esetében ez az állapot konkrét, kézzelfogható formát öltött. A bezártság valós volt, de ugyanígy a falakon belül kibontakozó kulturális pezsgés is. Az olasz zsidók közel éltek a hatalomhoz, miközben nem élvezték annak védelmét. Identitásuk határozott maradt, mert sosem volt teljesen elszigetelve.

Még az emancipáció sem oldotta fel a hovatartozás törékenységét. 1938-ban a fasiszta Olaszország faji törvényeket vezetett be, kizárva a zsidókat az iskolákból, szakmákból és a közéletből. A társadalomba mélyen beágyazódott közösségek hirtelen védtelenek lettek. Brin „meztelensége” jogi valósággá vált. Ám a Soá és a háború után az olasz zsidók ismét újjáépítették közösségeiket — tisztánlátással és illúziók nélkül. Ahogy Primo Levi, auschwitzi túlélő és Olaszország egyik legfontosabb háború utáni zsidó gondolkodója írta: „Ha a megértés lehetetlen, a tudás elengedhetetlen.” A megújulás nem a felejtésből fakadt, hanem a hatalom instabilitásának józan felismeréséből, valamint abból, hogy a biztonságot nem szabad összekeverni az identitással.

Az olasz progresszív judaizmus megjelenése e hosszú, kitartásról szóló történeten keresztül érthető meg. Nem idegen újítás, hanem a tisztánlátásban formálódó olasz zsidó hang legújabb megnyilvánulása. A Milánóban működő Lev Chadash, amely hamarosan 25 éves lesz, olyan judaizmust teremtett, amely egalitárius, intellektuálisan igényes és spirituálisan meleg — a zsidó élet olyan kifejezése, amely magabiztosan szólal meg egy többségében katolikus társadalomban. A Federazione Italiana per l’Ebraismo Progressivo (FIEP) — az olasz megfelelője a URJ-nek, és hamarosan fennállásának 10. évfordulóját ünnepli — rendszert és elismerést biztosít Milánó, Róma, Firenze és más városok közösségeinek, egy nyitottságon és egyenlőségen alapuló országos struktúrát kínálva.

E közösségek nem követelik a létszámból vagy intézményi dominanciából fakadó kényelmet. A jelenlétet választják. Hangjuk nem védekező, hanem világos: etikai tisztasággal járul hozzá az olasz közéleti diskurzushoz. Ebben Józsefet idézik: védőpáncél nélkül állnak, mégis elég stabilan ahhoz, hogy az igazság hallható legyen.

Brin szemüvegén át nézve létezésük nem diadalmas, de nem is törékeny. Amikor egy közösség nem áltatja magát a biztos hatalom látszatával, az marad látható, ami számít: a cél, a tanulás, az integritás és az élő kapcsolat Istennel.

A Mikéc hetiszakasz egy komoly feladat elé állít bennünket: tegyük fel magunknak a kérdést, mit láthatnánk — önmagunkban, Istenben, közösségeinkben —, ha ki mernénk úgy állni, ahogy József tette: védtelenül és őszintén, teret engedve a szellemi világosságnak.