Mishpatim – Magyar

EUPJ Tóra-kommentár – Mispátim 5786

Akiva Weingarten rabbi (Magyar Eszter Spitzer)

A Mispátim hetiszakasz feltűnő váltással kezdődik. A Szináj-hegynél történt kinyilatkoztatás után, a mennydörgés, tűz és a népet megrázó hang után, a Tóra azonnal olyan részletekhez tér, amelyek elsőre hétköznapi jogi rendelkezéseknek tűnnek. A szakasz így kezdődik:

וְאֵלֶּה הַמִּשְׁפָּטִים אֲשֶׁר תָּשִׂים לִפְנֵיהֶם
„És ezek a törvények, amelyeket eléjük helyezz:” (2 Mózes 21:1).

Rási megjegyzi, hogy a ואלה szó (amikor vavval íródik) ezeket a törvényeket a Szináj-hegynél adott Tízparancsolathoz kapcsolja.

Rási ehhez hozzáfűzi:

לִפְנֵיהֶם – וְלֹא לִפְנֵי גוֹיִם (גיטין פ”ח ע”ב). וַאֲפִלּוּ יָדַעְתָּ בְדִין אֶחָד שֶׁהֵם דָּנִין אוֹתוֹ כְדִינֵי יִשְׂרָאֵל, אַל תְּבִיאֵהוּ בָעַרְכָּאוֹת שֶׁלָּהֶם, שֶׁהַמֵּבִיא דִינֵי יִשְׂרָאֵל לִפְנֵי גוֹיִם מְחַלֵּל אֶת הַשֵּׁם
Eléjük – és ne a nem-zsidók elé (Gittin 88b). És még ha tudod is, hogy az ő bíróságuk a Izrael törvényei szerint ítél, ne vezesd eléjük, mert aki Izrael törvényeit nem-zsidók elé viszi, megszentségteleníti a Nevet.

A Ramban elmélyíti az értelmezést:

ולכך אמר בכאן שהמשפטים האלה ישימו אותם לפני האלהים שיזכיר ולא לפני גוים ולא לפני מי שאינו שופט על פי התורה
És ezért mondja itt, hogy ezeket az ítéleteket Isten elé kell vinni, és nem a nemzetek elé, sem azok elé, akik nem a Tóra szerint ítélnek.

Az ember azt várná, hogy a Szináj után a Tóra magasabb szintű spirituális tanításokkal folytatódjon. Ehelyett törvényeket kapunk kártérítésről, sérülésekről, kölcsönökről, szolgákról és idegenekről.

A Szefát Emet tanítja, hogy éppen ez a részletekbe merülés a lényeg. A Mispátim 5631-ben így ír:

אך עיקר הרצון שידעו שאף המשפטים שמובנין עפ”י שכל האדם עכ”ז הם רק ע”י שכן רצונו ית’. וזהו הטעם שאסור לדון לפני גוים אף שדנין כישראל כי המשפט לאלקים
De a lényeg az, hogy tudják: még az emberi ésszel felfogható szabályok is kizárólag az Ő akaratából fakadnak. Ezért tilos nem-zsidó bíróság elé állni, még ha úgy is ítélkeznek, mint Izrael, – mert az ítélkezés az Istené. (Szefát Emet, Mispátim 5631)

A Bavli Makkot (23b) végén Rabbi Smuél azt mondja, hogy hatszáztizenhárom parancsolat adatott Mózesnek, a mi tanítónknak: ezek közül háromszázhatvanöt tiltó parancsolat – ahány nap van a napévben –, és kétszáznegyvennyolc tevőleges parancsolat – az emberi testrészek számának megfelelően. Rabbi Manuna hozzáteszi a „Tóra civá lánu Móse morása” verset: a „Tóra” szó számértéke hatszázegy, az „Én vagyok” (Ánochi) és a „Ne legyen neked” (Lo jihje lách) parancsolatokat pedig közvetlenül Isten szájából hallottuk. Ennek üzenete: „mivel a tevőleges parancsolatok száma megegyezik a testrészek számával, minden testrész arra inti az embert, hogy teljesítsen egy parancsolatot; a tiltó parancsolatok száma pedig megegyezik az év napjainak számával, tehát minden egyes nap azt mondja az embernek: ne vétkezz.” (Rambam, Hakdama Misné Tóra).

A Szináj-hegynél történő kinyilatkoztatás hiányos maradt volna, ha nem ereszkedik le a mindennapi és az emberi szintre. A Tóra pontosan azáltal válik a világ részévé, hogy belép annak összetettségébe.

A szakaszon végigvonuló motívum az empátia, különösen a védtelenek iránti empátia. A Tóra megparancsolja:

וְגֵר לֹא תִלְחַץ וְאַתֶּם יְדַעְתֶּם אֶת נֶפֶשׁ הַגֵּר כִּי גֵרִים הֱיִיתֶם בְּאֶרֶץ מִצְרָיִם
„És idegent ne sanyargass, hiszen ti ismeritek az idegennek lelkületét, mert ti is idegenek voltatok Egyiptom országában.” (2Mózes 23:9).

A Tóra nem csupán törvényt, hanem tudatállapotot is tanít. Az empátia az emlékezetből születik. Az egyiptomi szenvedésünk válik a mások iránti felelősségvállalásunk forrásává.

Ugyanez az elv más formában is visszaköszön. A szakasz végén azt olvassuk, hogy Mózes negyven napra felmegy a hegyre. Más kontextusban a Talmud azt mondja:

אין אדם עומד על דעת רבו עד ארבעים שנה
Az ember negyven évig nem érti meg teljesen tanítója gondolkodását. (Ávodá Zárá 5b).

A kinyilatkoztatás nem azonnali. A megértés időt és kapcsolódást igényel. A nép megkapja a törvényeket a Szinájnál. Csak később, tapasztalat útján értik meg, mit követelnek meg tőlük ezek a törvények. A Tóra a gyakorlat által válik valósággá.

A Mispátim erkölcsi képzelőerőt vár el tőlünk. Az elméleti példák – aki sérülést okoz, akinek az állata kárt tesz, aki pénzt ad kölcsön – nem száraz jogi példák, hanem arra késztetnek, hogy a másik szemével lássuk a világot. Az idegennel való bánásmód az emlékezetünkön és az érzékenységünkön múlik. A kártérítési törvények azon alapulnak, hogy képesek vagyunk-e a saját érdekeinken túlmutató következményeket mérlegelni.

A törvény nem felülről jövő kényszer. Ott van a nép előtt, megmagyarázva. Azért van, hogy megértsék. Az igazságos társadalom olyan polgárokon nyugszik, akik tudják, miért fontosak annak keretei.

Ez az etikai tisztánlátás a személyes életünkre is vonatkozik. Bár a Mispátim tele van kötelezettségekkel, határokkal és felelősséggel, a haszid mesterek ezekben a paragrafusokban a belső élet spirituális térképét látták.

Ez összecseng a haszid tanítás egy másik jól ismert állításával. A breszlovi Nachman rabbi szerint:

אין שום ייאוש בעולם כלל
Egyáltalán nincs kétségbeesés a világon. (Likuté Moharan I,282).

A kétségbeesés – magyarázza – vakká teszi az embert a változásra és a lehetőségekre. A Mispátim jogi világa feltételezi, hogy az emberek képesek növekedni, helyreállítani, visszafizetni és jóvátenni. Ha valaki kárt okoz a másiknak, akkor kártérítést kell fizetnie. Ha egy tolvaj visszaadja, amit elvett, van számára visszaút. A Tóra jogi tanításának középpontjában a remény áll. Még a kár is vezethet helyreállításhoz. Még a konfliktus is elvezethet a kapcsolat megújulásához.

A kinyilatkoztatás és a törvény egymás mellé helyezése üzenetet hordoz arról, mit jelent a szentség emberi értelemben. Szináj rendkívüli, de az emberi élet a hétköznapiban bontakozik ki. Isten jelenlétét megtaláljuk abban, ahogyan egymással bánunk, a védelmet nyújtó határokban és a kötelezettségekben, amelyek összekötnek. A Tórát átvevő közösségnek lenni annyit tesz, mint gondoskodni az idegenekről, a kiszolgáltatottakról és az elfeledtettekről. Olyan empátia fejlesztését jelenti, amely az emlékezetből növekszik. Olyan társadalom építését, ahol a felelősség közös, és ahol az igazságosságra törekszenek.

A Mispátim arra tanít, hogy megértsük: a szentség nem csupán egy pillanat, hanem gyakorlat. Az elénk állított törvények nem egy letűnt kor relikviái, hanem tükrök, amelyekben önmagunkat látjuk, és arra hívnak, hogy felnőjünk ahhoz az emberhez, akivé válnunk kell.

Akiva Weingarten rabbi Szászország (Németország) tartományi főrabbija, Drezda város rabbija, korábban a bázeli (Svájc) Migwan liberális közösséget szolgálta. Alapítója a Bnei Brak-i (Izrael) Haichal Besht zsinagógának, a berlini Haichal Besht zsinagógának és a drezdai Besht Jesivának.