Terumah – Magyar

Mit jelent adni?

Gershon Sillins rabbi (Magyar Eszter Spitzer)

text to folloAktuális hetiszakaszunkban Isten azt mondja Mózesnek: „Beszélj Izráel fiaihoz, hogy hozzanak nékem szent adományt, minden férfiútól, akit a szíve erre buzdít, fogadjátok el a nekem szóló szent adományt.” (2Móz 25:1-2). Ez a kérés érezhetően eltér Isten Mózes által közvetített többi utasítástól. Nem parancsként fogalmazódik meg, hanem egészen másképp: azoktól kell elfogadni az adományt, akik szívből adni szeretnének. Önkéntelenül is felmerül a kérdés, vajon volt-e olyan, aki félreállt, és azt mondta: „nem, én most nem adok semmit.” Az a benyomásunk, hogy mindenki hozzájárult valamivel, mert a közös cél – az imádság helyszínének megteremtése – mindenki képzeletét és lelkét megragadta. Nem hallunk arról sem, hogy bárki lényegesen többet adott volna a többieknél, még ha így is történt. Minden felajánlás számított.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy az embereket a szívük cselekvésre ösztönözte, nem pedig elmélkedésre. Bár a terveket és a kivitelezést képzett mesteremberek végezték, a projekt megvalósulásához mindenki hozzájárult.

Ez a pillanat lehetőséget adott a népnek arra is, hogy aktív szerepet vállaljon saját sorsának alakításában. Egyiptomi rabszolgákként minden, amivel rendelkezhettek vagy amit elfogyaszthattak, a gazdáiktól származott, és a megváltásukról is Isten gondoskodott. Most azonban nem parancsot kapnak, hanem felkérést: járuljanak hozzá egy olyan tervhez, amely népként határozza meg őket, amelynek egyetlen ura Isten. Ahogy Jonathan Sacks rámutat, Isten valami teljesen újat adott nekik: megadta a lehetőséget, hogy adjanak.

A jótékonykodásra, a másoknak való adakozásra használt legfontosabb héber kifejezés a cedáká. A zsidó jog azonban máshogy értelmezi ezt, mint ahogy a modern világban a jótékonyságról gondolkodunk. Az angol „charity” szó a latin caritatem kifejezésből ered, ami drágát, becsest jelent, tehát az adakozás itt a másokkal való törődés érzelmi oldaláról szól. Ezzel szemben a cedáká héber gyökere az „igazságosság”. Bár gyakran jótékonyságnak fordítják, lényegesen többet jelent annál. Míg a jótékonyságot általában a nagylelkűség megnyilvánulásaként kezeljük, a cedáká erkölcsi kötelezettség: valójában nem „jótékonyság”, hanem az igazságos társadalom megteremtésének alapfeltétele. Éppen ezért a zsidó törvények szerint még az a szegény ember is köteles cedákát adni másoknak, aki maga is rászoruló. Ez nem elsősorban a nagylelkűségről vagy a szükségletről szól, hanem az adakozás kultúrájának megteremtéséről. Sok zsidó otthonban volt (és van ma is) „puské”, egy apró persely, amibe – általában közvetlenül a szombat bejövetele előtt – pénzt dobtak, hogy aztán a rászorulóknak vagy nemes célokra ajánlják fel. Az adakozás szokása a mindennapi élet része volt, amit már egészen korán megtanultak az emberek.

De ha a cedáká alapja az igazságosság, nem pedig az érzelmi indíttatás, az eheti olvasmány arra emlékeztet bennünket, hogy a szív sem maradhat ki a zsidó hagyományból és a közösségi szerepvállalásból. A Szentélyt olyan szépre alkották, amennyire csak a mesterek és tervezők tudták; Isten partnereiként vettek részt az alkotásban. A szépség itt nem mellékes körülmény, hanem a feladat szerves része volt. Azok pedig, akiket a szívük arra indított, hogy adományaikkal hozzájáruljanak az építkezéshez, szintén Isten partnereivé váltak. Kötelességünknek kell éreznünk a cedáká gyakorlását, mert ez a helyes út az igazságos társadalom megteremtéséhez, ugyanakkor szívbéli felajánlásokkal is áldoznunk kell a zsidóságot éltető intézményekre és épületekre.

Gershon Sillins rabbi az egyesült királyságbeli Elstree Liberális Zsinagógájának rabbija. Felavatott kántorként kanadai és amerikai közösségekben szolgált, mielőtt az Egyesült Királyságba érkezett.w