Jitró hetiszakasz – A Szinájnál állva, progresszív zsidóként

René Pfertzel rabbi (Magyar Eszter Spitzer)

A The Reform Judaism Reader (2001) történeti bevezetőjében W. Meyer és W. G. Plaut azt írják: „bizonyos értelemben a judaizmus mindig is reform judaizmus volt, és az ortodoxia a hagyománytól való eltérést képviseli” (VII. o.). Bárhogyan is viszonyulunk ehhez a vitairat jellegű állításhoz, egy történelmi valóság mindenképpen meghúzódik mögötte: a judaizmus mindig is fejlődő jelenség volt. Pontosan ez a jelentése a „progresszív” kifejezésnek olyan megfogalmazásokban, mint a „progresszív kinyilatkoztatás” vagy a „progresszív judaizmus”.

2026 fontos év a zsidó progresszív mozgalom történetében, amely eredetét a Jitró hetiszakaszban – a Kinyilatkoztatás hetiszakaszában – leírt eseményekhez vezeti vissza.

2026. január 1-jén hivatalosan megszületett az Egyesült Királyságban a Movement for Progressive Judaism (Progresszív Zsidó Mozgalom). Két irányzat, a Liberal Judaism és a Reform Judaism úgy döntött, hogy egyesül, és egyesítette erőforrásait és alkotó energiáját. Az évek során a különbségek annyira elhalványultak – talán az imakönyveket leszámítva – hogy a különböző zsinagógák tagjai otthon érzik magukat egymás közösségeiben.
2026 júniusában a World Union for Progressive Judaism (Progresszív Zsidó Világszövetség), amelyet 1926-ban Londonban alapítottak, születésének városában gyűlik össze, hogy megemlékezzen fennállásának első száz évéről. Valóban csak egyetlen évszázadról van szó? Úgy vélem, hetiszakaszunk már magában hordozza a „progresszív” judaizmus minden összetevőjét: a fejlődés, az alkalmazkodás és a haladás képességét minden nemzedékben.

A Tóra azt mondja: „…és megállottak a hegy tövében.” (2Mózes 19,17). A midrás kibővíti ezt a gondolatot, és azt állítja, hogy „minden lélek ott volt, jóllehet testük még nem teremtetett meg” (Tanchuma, Nitzavim 3). Egy másik midrás tovább viszi ezt az értelmezést: „A Szináj-hegynél minden egyes nemzedék prófétái megkapták mindazt, amit a jövőben jövendölniük kellett” (Exodus Rabbah 28,6). A következtetés mélyreható: mindaz, ami később kibontakozott a zsidó hagyományban, potenciális formában már jelen volt a Szinájnál. A rabbik értelmezései, a középkori kommentátorok meglátásai, a progresszív judaizmus újításai mind benne foglaltattak az eredeti pillanatban, arra várva, hogy eljöjjön saját kinyilatkoztatásuk ideje. Ez a progresszív kinyilatkoztatás lényege. A Tóra nem változik önkényesen, és teljessége meghaladja azt, amit egyetlen nemzedék képes felfogni. Minden korszak azt kapja meg, amire készen áll. Minden közösség azt hozza felszínre, ami mindig is ott volt.

Egy másik midrás (imádom a történeteket!) azt meséli: „Amikor Isten hangja megszólalt a Szináj-hegynél, hetven emberi nyelvre oszlott szét, hogy az egész világ megértse. Minden egyes nemzet a saját nyelvén hallotta a hangot” (Exodus Rabbah 5,9).

Európa-szerte, sőt az egész világon közösségeink nagyban különböznek nyelveikben, történelmi hátterükben és sebeikben, saját országuk összetettségében és hagyományaik egyediségében. És mégis, az öt kontinensen élő progresszív zsidók közös nézeteket vallanak: hogy a kinyilatkoztatás mindmáig zajló folyamat, hogy a Tóra minden nemzedékhez a saját nyelvén szól, hogy az egység fontos, és hogy Istennel kötött szövetségünk kölcsönös kapcsolat, partnerség a világ jobbá tételében.

Szeretném javasolni, hogy a jövőben a Jitró szombatja legyen a „Progresszív Judaizmus Szombatja”, amikor összegyűlünk, és visszatekintünk eredményeinkre, amikor büszkék vagyunk arra a fényre, amelyet a világba hozunk, és számba vesszük mindazt a munkát, ami még előttünk áll, Isten partnereiként a Tikkun Olam örök munkájában.

Shabbat Shalom

Dr. René Pfertzel rabbi a Maidenhead Zsinagóga rabbija, az Egyesült Királyságban. Franciaországból származik, 2014-ben a Leo Baeck College-ban avatták rabbivá. Doktori fokozatát a héber Biblia szövegkritikája területén szerezte.